Sziasztok!
Ismételten eltelt egy hosszú idő az utolsó bejegyzés óta, de azt hiszem szükségem volt erre a picike szünetre. Sok újdonság köszöntött be az életembe és úgy éreztem, hogy leginkább ezekre kell most koncentrálnom. Túl vagyok egy gólyatáboron, két hete koptatom már a fősuli padjait, illetve jó pár programon is részt vettem néhány csoporttársammal, akikkel elég jó barátságba is kerültem. Szóval inkább ebben az időben ezeket az újdonságokat élveztem ki, minthogy a gép előtt üljek, mert bevallom kicsit frusztráló volt az elmúlt időszakokban.
Viszont az elmúlt egy-két napban már viszkettek az ujjaim, hogy leüljek és gépelni kezdjek; hogy megosszam veletek újonnan szerzett tapasztalataimat és élményeimet. Így történt, hogy gépet ragadtam és megszületett ez a bejegyzés.
Első körben mindenképp a gólyatáboromról szeretnék nektek mesélni, mivel bekerült életem felejthetetlen élményei közé. Egy csütörtöki napon indultunk és bevallom őszintén, hogy egészen csütörtök reggelig nem is volt kedvem menni. Szerda este, amikor pakoltam el a cuccomat, folyamatosan azon dünnyögtem, hogy semmi kedvem az egészhez, nem is megyek, úgy sem ismerek senkit és a többi.
Aztán másnap már teljes izgalomban keltem és alig vártam, hogy elinduljunk Horányba és megismerjek mindenkit. Elég hamar sikerült egy-két "barátot" találni, akikkel egész nap nevethettem. Jobbnál jobb programok voltak, semmiből nem szenvedtünk hiányt - kivéve a meleg vízből pénteken - és eszméletlen jó hangulat volt végig. Ez a tábor tényleg arra volt jó, hogy élményeket szerezzünk, hiszen például soha nem gondoltam volna, hogy valaha a Macarenára fogok keringőt táncolni, de ez is megtörtént.
Nem tudom más gólyatáborokban ez hogyan működik, de nálunk a szervezők nagyon rendesek voltak és semmit az ég világon nem erőltettek ránk. Ha éppen nem szerettünk volna részt venni valamilyen játékban, vagy már nem akartunk többet inni, akkor nem járt érte büntetés vagy cikizés, hanem egyszerűen elfogadták és tovább álltak azokhoz, akik továbbra is benne voltak a feladatokban. A játékok/feladatok többségénél mindig megkérdezték, hogy rendben van-e a feladat, van-e kedvünk hozzá, szóval tényleg nem volt ránk erőltetve semmi, ez pedig egy hatalmas nagy pozitívumot jelentett.
Azoknak, akik majd esetleg jövőre lesznek olyan helyzetben, hogy gólyatáborba készülnek és tartanak a dologtól, csak azt tudom tanácsolni, hogy ne hagyják ki! Ez tényleg egy olyan élmény, amit nem fog az ember elfelejteni egykönnyen. Illetve sokkal jobb érzés volt úgy bemenni már az órákra, hogy voltak ismerős arcok, volt miről sztorizni. És ezeknek a pár napoknak pont ez a lényege, hogy barátokat szerezzünk és ne érezzük magunkat annyira egyedül a teljesen új helyen. Nekem például nagyon sokat segített, hiszen a gólyatábornak köszönhetően szereztem új barátokat, akiket már most imádok és akikkel már most gyűjtöm az emlékeket.
De persze azért a fősulis/egyetemista lét nem csak a buliból áll - hiába van abból is dögivel -, hanem bizony abból is, hogy szépen bemegyünk a suliba és hallgatjuk az előadásokat vagy éppen aktívan részt veszünk a szemináriumokon. Igazából eleinte eszméletlen rossz volt és szokatlan, hogy a megszokott negyvenöt perc helyett - jobb esetben - másfelet kell bent ülni órán. De aztán, ahogy teltek a napok ez már egyáltalán nem jelentett problémát, sőt néha már úgy érzem, hogy hamarabb eltelik, mint a középiskolás háromnegyed óra.
Viszont, amit még nem sikerült megszoknom az az, hogy milyen mennyiségű anyagot nyomnak le egy óra leforgása alatt. Mivel ugye nincsenek tankönyvek és a nem tudom hány oldalas jegyzetet sem nyomtattam ki, elég nehéz néha követni, hogy miről is van szó és néha már az óra közepén elvesztem a fonalat. De, kezdek azért ebbe is belerázódni.
Összességében véve egyébként nagyon szeretem a sulit és azokat is, akikkel körül vagyok véve. Végre nem érzem azt a tipikus középiskolás "én jobb vagyok mindenkinél és lenézlek azért, mert más vagy" hangulatot. Itt senki nem bánt senkit azért, mert másképp nézz ki vagy más nézeteket vall. És bevallom, hogy ez egy eszméletlenül jó érzés, hogy valóban egy közösség vagyunk.
És ki hitte volna, de már ennyi idő alatt is vannak dolgok, amiket megtanultam, kitapasztaltam, ezeket pedig most meg is osztom veletek.
1. Szépen szeretnél írni? Szépen szeretnéd vezetni a füzeted? Felejtsd el!
Látom mindig a képeket weheartit-en és más fotómegosztó oldalakon, hogy milyen szépen vannak vezetve főiskolások/egyetemisták füzetei és én el is terveztem, hogy az enyém is ilyen lesz. Hát persze. Amikor a tanár kivetíti a ppt-t és van egy fogalom, ami körülbelül négy-öt soros esélytelen, hogy leírd időben, mielőtt tovább nyomná. Ha pedig sikerül is valamit leírni, az hasonlít inkább egy macskakaparásra, mint gyöngybetűkre. Ebből kifolyólag jön az, hogy...
2. Legyen nálad telefon vagy laptop!
Sokkal gyorsabban fog majd menni a jegyzetelés. Pluszban, ha nem akarja az ember kinyomtatni a kész jegyzeteket, ezeken a készülékeken magával tudja vinni órára és nyomon tudja követni.
3. A kávé és a kaja életmentő!
De komolyan! Az első dolog, amit suli kezdés előtt beszereztem egy termosz volt, hogy tudjam mibe magammal vinni a kávémat, főleg a pénteki napokon, amikor reggel nyolctól, délután háromnegyed ötig vagyok suliban. Viszont egyszer sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy nem vittem magammal a termoszt, majd utána vétettem még egy hibát: a suli kávéautomatájából vettem és borzalmas volt. Úgyhogy megtanultam, hogy a kávé az kötelező. Ezenfelül azt hiszem, hogy az elkövetkezendő hónapokban fel fog rám ugrani pár kiló, ha nem figyelek oda magamra, mert rengeteget tudok enni a suliban. Annak következtében, hogy teljesen leszívnak az órák, folyton éhes vagyok - nem tudom ez kivel van még így. De higgyétek el, valóban életmentő tud lenni egy szendvics, egy szelet pizza vagy akár egy pogácsa, amikor már úgy érzed, hogy a föld alatt tanyázik az energiád.
4. A hordozható akkumulátor maga a megváltás.
A napokban jöttem rá, hogy muszáj leszek egyet beszerezni, mert előszeretettel olvasok, játszok és végzek egyéb tevékenységeket a telefonomon óra közben, amikor már nem tudok mit kezdeni magammal. Pluszban valamikor van egy órás szünetem, amikor szintén szívesen végzem ezeket a tevékenységeket. Arról nem is beszélve, hogy oda-vissza egy óra az út a suliba és haza és zenét is hallgatok. Az aksim pedig nem mindig bírja ki ezt, és hazafelé már úgy kell takarékoskodnom, hogy legalább a zene bírja ki. Szóval mindenképpen ajánlom nektek is, hogy mindenképp vegyetek egyet, ha még nincs. (És ez természetesen nem csak a suliban előny, hanem ha egy hosszabb útra indultok.)
5. "Elsősegély" csomag.
Nem, nem a géz, fertőtlenítő és hasonló társaikra gondolok jelenleg, mert remélhetőleg akkora baleset nem történik az iskolában, hogy ezekre szükség legyen. De felfedeztem, hogy jó, ha van az embernél fájdalomcsillapító, mert egy két és fél órás gazdasági matek szeminárium után igazán bele tud nyilallni a fejembe a fájdalom. Ezenkívül a kézfertőtlenítő már egy alapeszköz és a rágó is állandó lakója lett a táskámnak, mert előszeretettel kezdtem el "csámcsogni" órán.
Hirtelenjében ezek azok a dolgok, amiket megtapasztaltam és észrevettem ezalatt a kis idő alatt.
Összességében igazából nagyon szeretem a sulit is, már most vannak olyan tárgyak/tanárok, amik és akik szimpatikusak, a csoporttársaimról már nem is beszélve.
Sokszor hallottam azt, hogy a középiskolás évek a legszebbek. Viszont én erre már ezután a kis idő után is rá tudnék cáfolni.... imádom. :)
Kommentben osszátok meg velem, hogy mik azok a dolgok, amiket már ti is észrevettetek vagy, hogy hogyan tetszik az új suli - akár középiskola, főiskola vagy egyetem.
Első körben mindenképp a gólyatáboromról szeretnék nektek mesélni, mivel bekerült életem felejthetetlen élményei közé. Egy csütörtöki napon indultunk és bevallom őszintén, hogy egészen csütörtök reggelig nem is volt kedvem menni. Szerda este, amikor pakoltam el a cuccomat, folyamatosan azon dünnyögtem, hogy semmi kedvem az egészhez, nem is megyek, úgy sem ismerek senkit és a többi.
Aztán másnap már teljes izgalomban keltem és alig vártam, hogy elinduljunk Horányba és megismerjek mindenkit. Elég hamar sikerült egy-két "barátot" találni, akikkel egész nap nevethettem. Jobbnál jobb programok voltak, semmiből nem szenvedtünk hiányt - kivéve a meleg vízből pénteken - és eszméletlen jó hangulat volt végig. Ez a tábor tényleg arra volt jó, hogy élményeket szerezzünk, hiszen például soha nem gondoltam volna, hogy valaha a Macarenára fogok keringőt táncolni, de ez is megtörtént.
Nem tudom más gólyatáborokban ez hogyan működik, de nálunk a szervezők nagyon rendesek voltak és semmit az ég világon nem erőltettek ránk. Ha éppen nem szerettünk volna részt venni valamilyen játékban, vagy már nem akartunk többet inni, akkor nem járt érte büntetés vagy cikizés, hanem egyszerűen elfogadták és tovább álltak azokhoz, akik továbbra is benne voltak a feladatokban. A játékok/feladatok többségénél mindig megkérdezték, hogy rendben van-e a feladat, van-e kedvünk hozzá, szóval tényleg nem volt ránk erőltetve semmi, ez pedig egy hatalmas nagy pozitívumot jelentett.
Azoknak, akik majd esetleg jövőre lesznek olyan helyzetben, hogy gólyatáborba készülnek és tartanak a dologtól, csak azt tudom tanácsolni, hogy ne hagyják ki! Ez tényleg egy olyan élmény, amit nem fog az ember elfelejteni egykönnyen. Illetve sokkal jobb érzés volt úgy bemenni már az órákra, hogy voltak ismerős arcok, volt miről sztorizni. És ezeknek a pár napoknak pont ez a lényege, hogy barátokat szerezzünk és ne érezzük magunkat annyira egyedül a teljesen új helyen. Nekem például nagyon sokat segített, hiszen a gólyatábornak köszönhetően szereztem új barátokat, akiket már most imádok és akikkel már most gyűjtöm az emlékeket.
De persze azért a fősulis/egyetemista lét nem csak a buliból áll - hiába van abból is dögivel -, hanem bizony abból is, hogy szépen bemegyünk a suliba és hallgatjuk az előadásokat vagy éppen aktívan részt veszünk a szemináriumokon. Igazából eleinte eszméletlen rossz volt és szokatlan, hogy a megszokott negyvenöt perc helyett - jobb esetben - másfelet kell bent ülni órán. De aztán, ahogy teltek a napok ez már egyáltalán nem jelentett problémát, sőt néha már úgy érzem, hogy hamarabb eltelik, mint a középiskolás háromnegyed óra.
Viszont, amit még nem sikerült megszoknom az az, hogy milyen mennyiségű anyagot nyomnak le egy óra leforgása alatt. Mivel ugye nincsenek tankönyvek és a nem tudom hány oldalas jegyzetet sem nyomtattam ki, elég nehéz néha követni, hogy miről is van szó és néha már az óra közepén elvesztem a fonalat. De, kezdek azért ebbe is belerázódni.
Összességében véve egyébként nagyon szeretem a sulit és azokat is, akikkel körül vagyok véve. Végre nem érzem azt a tipikus középiskolás "én jobb vagyok mindenkinél és lenézlek azért, mert más vagy" hangulatot. Itt senki nem bánt senkit azért, mert másképp nézz ki vagy más nézeteket vall. És bevallom, hogy ez egy eszméletlenül jó érzés, hogy valóban egy közösség vagyunk.
És ki hitte volna, de már ennyi idő alatt is vannak dolgok, amiket megtanultam, kitapasztaltam, ezeket pedig most meg is osztom veletek.
1. Szépen szeretnél írni? Szépen szeretnéd vezetni a füzeted? Felejtsd el!
Látom mindig a képeket weheartit-en és más fotómegosztó oldalakon, hogy milyen szépen vannak vezetve főiskolások/egyetemisták füzetei és én el is terveztem, hogy az enyém is ilyen lesz. Hát persze. Amikor a tanár kivetíti a ppt-t és van egy fogalom, ami körülbelül négy-öt soros esélytelen, hogy leírd időben, mielőtt tovább nyomná. Ha pedig sikerül is valamit leírni, az hasonlít inkább egy macskakaparásra, mint gyöngybetűkre. Ebből kifolyólag jön az, hogy...
2. Legyen nálad telefon vagy laptop!
Sokkal gyorsabban fog majd menni a jegyzetelés. Pluszban, ha nem akarja az ember kinyomtatni a kész jegyzeteket, ezeken a készülékeken magával tudja vinni órára és nyomon tudja követni.
3. A kávé és a kaja életmentő!
De komolyan! Az első dolog, amit suli kezdés előtt beszereztem egy termosz volt, hogy tudjam mibe magammal vinni a kávémat, főleg a pénteki napokon, amikor reggel nyolctól, délután háromnegyed ötig vagyok suliban. Viszont egyszer sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy nem vittem magammal a termoszt, majd utána vétettem még egy hibát: a suli kávéautomatájából vettem és borzalmas volt. Úgyhogy megtanultam, hogy a kávé az kötelező. Ezenfelül azt hiszem, hogy az elkövetkezendő hónapokban fel fog rám ugrani pár kiló, ha nem figyelek oda magamra, mert rengeteget tudok enni a suliban. Annak következtében, hogy teljesen leszívnak az órák, folyton éhes vagyok - nem tudom ez kivel van még így. De higgyétek el, valóban életmentő tud lenni egy szendvics, egy szelet pizza vagy akár egy pogácsa, amikor már úgy érzed, hogy a föld alatt tanyázik az energiád.
4. A hordozható akkumulátor maga a megváltás.
A napokban jöttem rá, hogy muszáj leszek egyet beszerezni, mert előszeretettel olvasok, játszok és végzek egyéb tevékenységeket a telefonomon óra közben, amikor már nem tudok mit kezdeni magammal. Pluszban valamikor van egy órás szünetem, amikor szintén szívesen végzem ezeket a tevékenységeket. Arról nem is beszélve, hogy oda-vissza egy óra az út a suliba és haza és zenét is hallgatok. Az aksim pedig nem mindig bírja ki ezt, és hazafelé már úgy kell takarékoskodnom, hogy legalább a zene bírja ki. Szóval mindenképpen ajánlom nektek is, hogy mindenképp vegyetek egyet, ha még nincs. (És ez természetesen nem csak a suliban előny, hanem ha egy hosszabb útra indultok.)
5. "Elsősegély" csomag.
Nem, nem a géz, fertőtlenítő és hasonló társaikra gondolok jelenleg, mert remélhetőleg akkora baleset nem történik az iskolában, hogy ezekre szükség legyen. De felfedeztem, hogy jó, ha van az embernél fájdalomcsillapító, mert egy két és fél órás gazdasági matek szeminárium után igazán bele tud nyilallni a fejembe a fájdalom. Ezenkívül a kézfertőtlenítő már egy alapeszköz és a rágó is állandó lakója lett a táskámnak, mert előszeretettel kezdtem el "csámcsogni" órán.
Hirtelenjében ezek azok a dolgok, amiket megtapasztaltam és észrevettem ezalatt a kis idő alatt.
Összességében igazából nagyon szeretem a sulit is, már most vannak olyan tárgyak/tanárok, amik és akik szimpatikusak, a csoporttársaimról már nem is beszélve.
Sokszor hallottam azt, hogy a középiskolás évek a legszebbek. Viszont én erre már ezután a kis idő után is rá tudnék cáfolni.... imádom. :)
Kommentben osszátok meg velem, hogy mik azok a dolgok, amiket már ti is észrevettetek vagy, hogy hogyan tetszik az új suli - akár középiskola, főiskola vagy egyetem.
