Sziasztok! 

Szánom-bánom és már idejét sem tudom, hogy mikor írtam utoljára. Mentségemül szolgáljon, hogy az utolsó szóbelim után pár nappal már dolgoztam és egy fikarcnyi időm sem volt - sajnos - a bloggal foglalkozni. De ezt a kimaradt időt most próbálom a blog javára fordítani. Hogyan? 

Megkaptam azt a hatalmas lehetőséget, hogy az idei nyár legnagyobb fesztiváljain dolgozzam (VOLT Fesztivál, Balaton Sound és Sziget), mint hot-dog árus. Amikor valakinek ezt elmeséltem az volt az első reakció, hogy hú de jó nekem, hogy fesztiválon dolgozhatok és majd bulizhatok és a társaik. 

Nagyon sokan azt gondolják, hogy fesztiválon dolgozni mese habbal, mert ingyen bulizhatok, "csak" dolgoznom kell aztán tombolhatok akár egész éjszaka és hírességekkel is találkozhatok. Ezt a sztereotípiát szeretném most egy kicsit eloszlatni. 

A két fesztivált külön-külön fogom "értékelni", mivel nagyon különbözőek voltak. 

A VOLT fesztivál számomra abból a szempontból szimpatikusabb volt, hogy egyben volt minden; értem ezt arra, hogy a kemping és a fesztivál egy területen volt. Persze így sem mászkálhattak az emberek a kempingbe ki-be, hiszen ugyanolyan ellenőrzés volt, de egyben volt az egész. 

Kevesebb ember is volt, mint például a Sound-on. Viszont mégis itt ért a két "legnagyobb" atrocitás. 

Az utolsó éjszaka leszakadt az ég és hiába volt felettem egy kis ernyő - amit körülbelül három óra után levitt a szél -, semmit nem védett az eső ellen. 

Tehát én beálltam este hétkor dolgozni, körülbelül fél nyolckor neki állt szakadni az eső a fene se tudja meddig esett. De annyira pont elég volt, hogy csurom víz lettem és majdnem megfagytam. Körülbelül két óra környékén tudtak csak hozzám lejönni esőkabátot hozni, amit amilyen gyorsan csak lehetett magamra akartam venni, közben pedig a kolléganőm kérdezgette hol a sátram, hogy száraz pulcsit tudjon nekem hozni. Ebbe a húsz másodperces folyamatba szólt bele egy elázott hölgyemény - nem, ő nem az eső miatt ázott el, hanem a sok alkoholtól -, hogy igazán haladhatnánk közben. Természetesen a hölgyemény visszavett a hangjából, ahogyan a kolléganőm megkérdezte tőle van-e valami problémája. 

A másik eset szintén egy "hölgy" által generálódott, aki annyira sietett, hogy még az előző két embert nem szolgáltam ki, de ő már mondta, hogy mit szeretne. Majd miután udvariasan leállítottam, hogy még nem tartok nála, szájhúzogatások közepette csendben maradt. Majd tartottam a hotdogot, vártam, hogy fizessenek, de valami gebasz volt a kártyával, mire Türelmetlen Hölgy kikapta a kezemből más ételét és azt, amit nem adhatok ki a kezemből míg nincs kifizetve, majd rám parancsolt, hogy csináljam már az övét. Továbbra sem vettem róla tudomást, csak azután, hogy fizetve lett az előző. Tudni kell, hogy mielőtt igazán elkezdem összerakni a hotdogot a kiflit fel kell melegíteni. Na már most, amikor én kiveszem a melegítőből az olyan forró, hogy tartani nem bírom. DE! Fél perc kell mire teljesen elkészítem a hotdogot, tehát közben hűl... ebben az esetben plusz még a szél is ezerrel fújt, ami felgyorsította volna a folyamatot. Tehát, elkezdem csinálni a hölgyemény rendelését és még emlékeztem rá, mit kotyogott közbe, mikor még nem ő volt a soron. Ezután felháborodva, flegma stílusban közölte velem, neki nem olyan kell, hanem olyan, amilyet az előbb készítettem. Magamban megkérdeztem, ezt honnan kellett volna tudnom?! De megcsináltam, kifizette, oda adtam, végre elment. Fél perccel később megjelenik és éppen csak nem vágja hozzám a hotdogot, hogy ez jéghideg - marha nagy túlzás volt azért - és, ha akkor beraktam volna a kiflit melegíteni, amikor ő először kért, akkor jó lenne. Ekkor már a vérnyomásom körülbelül az egekbe járt, ezért felemeltem a melegítő fedőjét, hogy rakja bele, mert én már hozzá nem nyúlok. Bele tette, majd egészen két hotdog elkészültéig melegítette, majd nagy kegyesen megszólalt most már jó lesz, szedjem ki. Ismét felemeltem a szedőt és közöltem vele vegye ki! 

Ezután már valahogy a lelkesedésem a padlón volt. Illetve szégyen vagy nem szégyen, de miután három órakor végre száraz ruhához jutottam elsírtam magam. Akkor az már az ötödik tizenkét órám volt, fáradt voltam, fáztam és elegem lett az emberekből is.

Tehát, amikor én ott dolgozom órákat hosszat esőben és nem azt mondja, hogy köszönöm és tök jó, hogy ilyenkor is van kiszolgálás, hanem még beszól és kötekedik is, akkor valahogy szívesen leraktam volna mindent a kezemből, hogy csináld te. Amikor hajnalban - amikor én már ledolgoztam tíz-tizenegy órát - megjelennek és siettetnek, mert ők hű de ki vannak és hű de fáradtak. Elfáradtál a bulizásban? De sajnállak!

De, hogy ne csak a negatívumokról írjak. Nagyon sok - többségében - jó ember fordult meg nálam. Rengetegen egy "Kitartást!" szócskával hagyták el a kocsit, sokan akartak borravalót adni, amit nálunk mondjuk pont nem lehetett, de nem is ez a lényeg, hanem maga a szándék, hogy szerették volna úgymond jutalmazni a munkámat. Sokan hajnalban, mikor már nem volt olyan forgalom órákat ültek ott és beszélgettek velem, vagy volt, hogy reggelit/kávét/energiaitalt hoztak. A legpozitívabb élményem egyrészt egy velem egykorú párhoz fűződik, akik másfél órát voltak velem az utolsó reggel és megadták a számukat, hogy ha Sopronban járok hívjam fel őket és majd összefutunk. 

Emellett egy másik standnál, ahová néha-néha beugrottam megjelent egyik reggel egy csapat fiú beszélgetni, ami végül odáig fajult, hogy reggelit vettek nekünk, majd az egyik srác teljesen felháborodott, hogy miért nem kapunk mi ingyen kávét.

A plusz, ami miatt jobban szerettem a VOLT-ot abból fakad, hogy ott lehettem Wiz Khalifa koncertjén, hiszen pont aznap osztottak be nappalra. Ez pedig életem egyik legnagyobb élménye volt. Emellett eljutottam Hősök koncertre is, ami mondjuk már nem az első volt, de akkor is nagy dolog volt. Illetve a nulladik nap előtt, amikor még csak pakoltunk már mentek a próbák a Petőfi zenei díjátadóra így sikerült meglesnem a Punnany Massifot egy dal erejéig, illetve ByeAlex-et néhány pillanatig. Szóval lényegében tényleg sokkal több pozitív élményem volt, mint negatív.


A VOLT után volt másfél nap szünetem, amit végig ágyban töltöttem lévén, hogy iszonyatosan beteg lettem az utolsó esős éjszaka miatt. De elindultunk egy keddi napon és igazából már nagyon vártam több okból kifolyólag is: soha nem voltam még előtte a Balatonon, több ember lesz és én imádok emberek között lenni, illetve nagy álmom volt már évek óta, hogy bármilyen módon is, de eljussak a Balaton Soundra. Viszont, ahogy oda értünk kicsit lelombozódtam.
Az első koppanás akkor jött, amikor szembesültem azzal, hogy a kemping a fesztivál területén kívül van és ahhoz, hogy bejussak a fesztiválra tíz-tizenöt percet kellett sétálnom, ami még este, mikor mentem dolgozni nem volt gáz, csak reggel, amikor hulla fáradtan kellett visszasétálnom. Emellett egy bolthoz negyed órát kellett sétálni, ami közel negyven fokban nem volt egy leány álom.
Viszont kárpótolt, hogy a Balaton part a kempingtől körülbelül öt percre volt szóval minden nap tudtunk lazítani a parton vagy épp a vízben.

A munkám egyébként itt is ugyanaz volt, viszont örültem neki, hogy voltak ismerősök is a fesztiválon így néha-néha éjszaka megleptek.
Rengeteg külföldi volt - sokkal több, mint magyar - és a legnagyobb meglepetésemre sokkal kedvesebbek voltak, mint néhány magyar. Meg tudták köszönni a kiszolgálást, megkérdezték mindannyian, hogy vagyok, sokan a nevemet is megkérdezték, illetve volt egy holland fiú, aki minden egyes este megjelent - soha nem evett - azért, hogy megkérdezze, hogy vagyok, minden rendben van-e velem és néha még be is segített. Egy másik külföldi srác egyik reggel egy órát beszélgetett velem és másnap este is megjelent.
Magyaroknál is volt egy-két ilyen eset, de sokkal kevesebb. Volt egy erdélyi férfi, aki megismert egyik este mert előző reggel egy helyen kávéztunk, majd odajött beszélgetni. Ez végül odáig fajult, hogy minden este megjelent - ő sem evett -, hogy kitartás, már nem sok van hátra, majd utolsó reggel egy hatalmas pohár narancslével állított oda, hogy büszke rám, mert végig csináltam. Egy másik kisebb csapat pedig egy két órás rush után állítottak oda és azt hiszem már eléggé látszott az arcomon, hogy elegem van egy picit mindenből, mire rám szóltak, hogy üljek le egy percre, igyak vagy csináljak, amit szeretnék, nem áll mögöttük senki ők pedig nem sietnek. A másik nagy élményem az volt, amikor első este két fiú oda állított hozzám, hogy ők nem szeretnének semmit enni, de nem dolgoztam én a VOLT-on is? Miután megbeszéltük, hogy de, minden este jöttek hozzám beszélgetni és még facebook jelölés itt lett belőle.